Kolozsvár 2015
2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Senki nem tett annyit az ukrán nemzetépítésért, mint Putyin

F.J. utolsó frissítés: 2015. április 27. 13:23

A Szociológus napokon tartott biztonságpolitikai előadás átfogó képet nyújtott az ukrán válságról.


Senki nem tett annyit az ukrán nemzetépítésért, mint Putyin –jelentette ki Tálas Péter,a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont kutatója az ötödik Szociológus Napok keretében tartott előadásán. A szakértő szerint nagy valószínűség szerint meg fog bukni a mostani ukrán rendszer is.

A válság első szakasza: a Janukovics-rendszer agóniája

A 2013 novembere és 2014 februárja közötti szakasz, amelyet a Janukovics-rendszer agóniája határozott meg, Tálas két fontos momentumot emelt ki az eseménysorozatból: a tüntetők brutális szétverését és Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatási ajánlatát.

A kormányerők és a kormányt segítő focidrukkerek 2013. november 30-án brutálisan szétverték a tüntetőket, akik akkor százezernél kevesebben voltak. A brutális fellépésnek köszönhetően megsokszorozódott a tüntetők létszáma, elérve a 800 ezret. Tálas szociológiai felmérésekre hivatkozva kijelentette, hogy a kormánypártiak és az államhatalmi szervek annyira brutálisan léptek fel, hogy a polgárok egy része számára ez volt a fő indítóoka az egyre terebélyesedő tüntetéseken való részvételnek.


Tálas arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU-tagállamok közvéleményének a tüntetők követeléseiből ezzel szemben leginkább az maradt meg, hogy az Európai Unióval kötendő gazdasági társulási szerződés elmaradása volt a meghatározó indok.


Itt kiemelte, hogy a Janukovics-rendszert nem annyira a Majdan buktatta meg, hanem a saját bénasága.

Vlagyimir Putyin december 17-én találkozott Viktor Janukovics ukrán elnökkel, és felajánlott egy 20 milliárd dolláros, részben kölcsönben, részben olaj- és gázár csökkentésében álló segélyt Ukrajnának. Ekkor valószínűleg az volt Putyin üzenete, hogy Janukovicsnak egyszerűen meg kell nyernie a következő választásokat, és akkor nem fog számítani a tüntetés, ami a leginkább a fővárosban zajlott.

Tálas PéterTálas Péter

Tálas szerint Ukrajnában egy ekkora összeggel nem nehéz feladat államelnökséget nyerni, azonban Janukovics nem a választásokra koncentrált, hanem időről-időre megpróbálta feloszlatni a tüntetőket. Ennek köszönhetően februárra jelentős számú halálos áldozata lett a tüntetéseknek.

Tálas párhuzamot vont Janukovics bukása és a 2011-es „Arab tavasz” tüntetői által megbuktatott közel-keleti elnökök között is, kijelentve, hogy az ukrán elnök ugyan nem alkotmányosan bukott meg, de teljesen legitimen.

Ekkor még az ukrajnai események inkább ukrán belső ügynek számítanak, a közvélemény nem foglalkozik kiemelten az ott történtekkel, annak ellenére, hogy a nyugati médiában már helyet kapnak az erről szóló tudósítások.


A második szakasz: a Krím megszállása

A 2014. február 27-28. és július 17. közötti szakasz a Krím megszállását, és az ukrajnai orosz tavasz kirobbantásának kísérletét öleli fel. Ennek a szakasznak a július 17-én lelőtt maláj gép története vet véget, amely egy csapásra nemzetközi fontosságúvá emeli az addig ukrán belügynek számító konfliktust. Tálas ezt a pillanatot olyannak írta le, mint amelyik a közvéleményt radikálisan befolyásolta.

A Krím bekebelezése (febr. 28- márc. 18.) már eléri a Nyugat ingerküszöbét, érvénybe is léptetik az első szankciókat. Tálas azonban felhívta a figyelmet arra, hogy nem súlyos szankciókról van szó, hanem csak néhány fontosabb orosz kormányzati személy megfenyítéséről különböző számlazárolásokkal. Tálas szerint, ha Putyin a Krímnél megmarad, és nem próbál Kelet-Ukrajnában is orosz tavaszt létrehozni, akkor lehet, hogy a konfliktus nem eszkalálódik idáig.

Tálas kiemelte, hogy annak ellenére, hogy nagyon sokszor felmerült az, hogy a Krím annektálása jogos volt-e vagy sem, a szankciók azért voltak mindenképp indokoltak, mert Putyin a nemzetközi joggal szembemenő módon lépett fel a Krím annektálásakor. Azt is tudjuk, hogy erre előre kidolgozott tervei voltak az orosz vezetésnek, és fel is voltak készülve rá.

Azonban annak ellenére, hogy nagyon gyorsan végre akarták hajtani, nem számoltak néhány dologgal: többek között azzal, hogy a Krím annektálása egy olyan helyzetet teremt, amit a Nyugat nem hagyhat szó nélkül. "Ha legalább eljátszották volna a látszatát, hogy ténylegesen szabad népszavazást tartanak, akkor is jó eséllyel kevesebb áldozattal nyerhették volna meg a félszigetet" - mondta Tálas.

Az igazi problémát azonban Tálas szerint a Kelet-Ukrajnában jelenleg is zajló fegyveres konfliktus jelenti. Putyinék Tálas szerint egy orosz tavaszt próbáltak meg kirobbantani a többségében orosz nyelven beszélők körében, amire az orosz állami média is rásegített propagandisztikus anyagok készítésével. Ilyen például annak a nőnek az esete, aki több szerepben és különböző helyeken játszotta el az orosz oldal véleményét valló helyi lakost.


Tálas szerint kijelenthető, hogy ez egy előkészített és felszított lázadás volt.

A másik nagyon fontos momentuma ennek az időszaknak az, hogy ebben az időszakban, május 25-én kerül megválasztásra Petro Porosenko ukrán államelnök.

Ez azért fontos pillanat, mert eddig a pillanatig a moszkvai vezetés - az alkotmányosságra hivatkozva - Janukovicsot ismerte el ukrán államelnöknek, és nem tartotta legitimnek az ideiglenes ukrán államfőt. Porosenko megválasztása továbbá lehetőséget biztosított az ukrán államnak arra, hogy fegyveresen is fellépjen a szeparatisták ellen.

Emellett a szélsőségesek, a Jobboldali Szektorral az élen leszerepeltek a választáson. Így egyre kevesebb alapja maradt annak az állításnak, miszerint ez az ukrán mozgalom "fasiszta" lenne, amit a moszkvai vezetés előszeretettel hangoztatott. Ebben a fázisban az Ukrajnában zajló események a Nyugat számára még mindig ukrán belső ügynek számítanak, amelyben Moszkva az ukrajnai oroszok külső támogatójaként lép fel.


A harmadik szakasz: a maláj gép lelövése – lélektani fordulat

A 2014. július 17. és szeptember 12. közötti szakaszt az ukrajnai orosz tavasz megtervezésének kudarca jellemezte. Tálas szerint az MH-17 lelövése az egész válságban lélektani fordulatot okozott, a nyugati közvélemény érintettsége miatt az ukrán válság nemzetközi üggyé vált.

A "zöld emberkéket" firtató nemzetközi érdeklődésre válaszul Moszkva folyamatosan azzal védekezett, hogy nem Oroszország hadereje van Ukrajnában. Tálas szerint ez a kérdés nem vehető komolyan, tekintve, hogy a fegyveresek gyakran 60 ezer dolláros katonai felszereléssel sétálnak, ami nem is kérdés, hogy az átlag ukrajnai nem engedhet meg magának.

Ebben a szakaszban meghatározó az, hogy kinyílik az ukrán-orosz határ, és az orosz csapatok szabadon mehetnek át, és oldhatják meg a hadi és más jellegű utánpótlást a szakadárokat segítve. Eközben Mariupol ellen is támadás indul.


A negyedik szakasz: beindul a szankciópolitika

A 2014. szeptember 10. és 2015. február 12. közötti szakaszban felfokozódik a szankciópolitika.

Ez Tálas szerint úgyis értelmezhető, hogy sem az Európai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok nem hajlandó fegyveresen beavatkozni ebbe a konfliktusba, ugyanakkor mind az EU, mind az AEÁ hosszabb, elnyúló folyamatra számít.

Válaszként a nyugati szankciókra az oroszok ellen-szankciókat vezetnek be, ezután következik a walesi NATO-csúcs, és végül az EU-Ukrajna társulás.

Tálas elmondta, hogy a szeparatisták által elfoglalt terület nem számít jelentősnek, ez csupán 4%-át teszi ki Ukrajnának. Tálas szerint az ukrán politikusok is kacérkodtak azzal a gondolattal, hogyha ezek a területek annyira akarnak, akkor szakadjanak el Ukrajnától, azonban ez ellen leginkább Moszkva tiltakozott.

Tálas szerint a Mariupol – ahol nem is volt szeparatista lázadás - elleni támadás mögött az áll, hogy az oroszok meg szerették volna osztani az ukrán haderőt.


A politikusok megkötik az első minszki szerződést is, ami azért fontos, mert látszik az az orosz igyekezet, hogy össze akarják kötni a két szeparatista területet.

Az első minkszi szerződés azonban nem tartalmazott néhány pontot, amit Oroszország szeretett volna, legfőképpen azt, hogy Kijev üljön le tárgyalni a szakadárokkal, és ismerje el a szakadár területeket autonómnak, valamint hogy kapjanak vétójogot a kijevi döntésekre vonatkozóan.

„Azért Putyin is látta, hogy nem valószínű, hogy az Ukrajna 4%-át kitevő terület vétójogot fog kapni az Ukrajna nagy részére vonatkozó döntések meghozatalában. Ekkor látszott az is, hogy talán nem kellett volna a Krími-félszigetet olyan gyorsan elcsatolni, mert már nem számított ebben a történetben” – mondta.

Nagyon fontosnak határozta meg Tálas azt is, hogy az oroszok még bíztak abban, hogy mikor választás lesz, akkor a kelet-ukrajnaiak orosz pártokat fognak megválasztani, azonban ez a számításuk sem jött be: az Európa-párti politikai erők dominálják az ukrán parlamentet.

A szélsőjobboldali pártok a parlamenti választásokkor is leszerepeltek: a Szabadság Pártnak 6 képviselője, és a Jobbik Szektornak két képviselője ül a radában.

Ukrán oldalon a legnagyobb problémát a nagyszámú ukrán katonai áldozat – februárra 5600 fősre növekedő veszteségről tudunk - jelenti, és ez az ukrán közvéleményben is rendkívül népszerűtlen kérdésnek számít.

Az első minszki szerződés megszegésében mindenki érdekelt volt. Az oroszok azért, hogy állandó problémákat okozzanak, az ukránok meg azért, hogy fenntartsák a háborús hangulatot, amiatt hogy az ukrán társadalom vegye tudomásul a megszorításokat.

Az oroszoknak katonailag ekkor az a fő célja, hogy lekerekítsék a Debalceve-i zsákot, ami sikerül is, viszont ezzel szemben az ukránoknak sikerül megtartaniuk a stratégiai fontosságú Mariupol városát.


Tálas szerint az európai vezetők azután döntenek arról, hogy mediálniuk kell, hogy Barack Obama amerikai elnök három amerikai külpolitikai think-tank javaslatára bejelenti, hogy védelmi fegyvereket fognak az ukránok rendelkezésére bocsátani.

Tálas szerint ez Európát zavarja a leginkább, mivel azokban az esetekben, amikor háború zajlik Európa közelében, akkor az Európai Unió nem tud klasszikus nagyhatalomként fellépni, mert nincs meghatározó hadereje, és éppen ezért a diplomáciai megoldásokat, vagy a gazdasági szankciókat használja nyomásgyakorlásként.

Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő ennek köszönhetően mennek el tárgyalni Minszkbe, ahol megkötik a második minszki megállapodást, ami azonban olyan dolgokat ír elő, ami Tálas szerint egész egyszerűen megvalósíthatatlan. Előírja például az alkotmánymódosítást, valamint az autonómiát is. Azonban az autonómia a háborúzó feleknek teljesen mást jelent: például az oroszok vétójoggal képzelik el, az ukránok meg anélkül.


A válság alapvető szintjei

Tálas szerint a kelet-közép-európai embernek elsősorban a válság geopolitikai szintje jött le, ami annak köszönhető, hogy erről már van tapasztalata a vasfüggöny megléte idejéről.

Ebben a hidegháborús felfogásban az ukrajnai konfliktus alapvetően az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország közötti konfliktusról szól. Eszerint egy olyan érdekszférákért folyó küzdelem folyik, amelyiknek Ukrajna nem alanya, hanem csak tárgya.

Forrás: a Szociológus Napok Facebook-oldalaForrás: a Szociológus Napok Facebook-oldala

„Ez nagyon fekszik nekünk. Ez a hozzáállás a kisállami nyomorúságunkból fakad, ami szerint mindig jönnek a nagyok, akik minket, kicsiket, meg akarnak szívatni” – magyarázta Tálas.


A regionális és az ukrán szint

A regionális szint az Európai Unió és az Oroszországi Föderáció integrációs vezető szerepért folyó versenyére vonatkozik. Ezen a szinten az Eurázsiai Unió és az EU harcol azért, hogy integrálhassa Ukrajnát.

Tálas elmondta, hogy szerinte a gazdasági integráció mindkét félnek hasznos folyamat: az egyik piacokat kap, a másik meg különböző segélyek révén tőkét, valamint egy nagyobb gazdasági komplexum részeként jobb világszintű versenyhelyzetet. Emellett nagyobb fejlődési és érdekérvényesítési lehetőségeket is biztosít egy kisebb szereplő számára egy ilyen gazdasági integrációs övezet részének lenni.

Tálas úgy gondolja, hogy az Európai Unió sokkal alkalmasabb technológiai és gazdasági fejlettsége okán Ukrajna modernizációjára, mint az Orosz Föderáció, amely több szempontból is lemaradt a világszinten folyó versenyben.

Tálas szerint az ukrajnai szintet úgy lehetne jellemezni, mint az ukrán állam strukturális válságát, amely abból ered, hogy az ukrán állam területén lévő közösségek nagyon rövid ideje léteznek egy állam keretében.


Tálas kiemelte a két térkép közötti különbséget is, amelyek a beszélt kisebbségi nyelvek szerint, valamint a bevallott nemzeti identitás közötti különbségeket mutatja be. Szerinte ennek köszönhető az ukrajnai orosz tavasz válsága.

Orosz kisebbség 20% felett
<br />
Forrás: politicalforums.comOrosz kisebbség 20% felett
Forrás: politicalforums.com

Forrás: WikipediaForrás: Wikipedia

Tálas szerint a válság ukrajnai szintjén a legnagyobb problémát az ukrán oligarchák jelentik, akik miatt „az ukrán társadalom politikai és gazdasági szempontból is vegetál”.

Véleménye szerint annak ellenére, hogy Nyugatról is jutottak pénzek a majdani tüntetéseket szervezőkhöz, őket leginkább az ukrán oligarchák pénzelték, amiatt, hogy Janukovics és a köre kiszorították őket a korábban birtokolt pozícióikból.

Tálas elmondta, hogy szerinte az ukrán társadalomra nézve a legdrámaibb hatással az oligarchák közötti harc van. Ez alapvetően azt jelenti, hogy Tálas megfogalmazása szerint „mindegy, hogy kire szavazol, úgyis ugyanazok fognak győzni, ráadásul olyan szegény maradsz, mint a templom egere”, amiatt, hogy az oligarchák mindent lefölöznek.

A fő ukrán oligarchákA fő ukrán oligarchák

Emellett óriási bizalmi válság van az országban a politikai osztállyal szemben, ami annak is köszönhető, hogy az oligarchák legtöbbször képviselőket vásároltak a radában, hogy az érdekeiket a politikában is megvalósíthassák. Porosenko maga is egy klánon kívüli oligarchának számít, óriási vagyonnal.

Az oligarchák klánjaiAz oligarchák klánjai

Tálas elmondta, hogy a társadalomnak a politikai elittel szembeni bizalmatlansága annak is köszönhető, hogy az ukrán politikai elit arra is képtelen volt, hogy valami jövőképet mutasson fel. Sőt, alig van olyan ukrán politikus, aki ne kompromittálódott volna az elmúlt években.
„Éppen ezért nem véletlen, hogy az ukrán társdalomban nagyjából évtizedenként megnő a társadalmi feszültség, és az emberek elkezdenek tiltakozni” – mondta.


Oroszország valós ereje

Az orosz hadsereg a világ negyedik legerősebb, és legmodernizáltabb hadserege. Az ukrán válság kezelésére a rendelkezésére álló módszerek közül a katonait választotta, mert gazdasági ereje, kulturális vonzereje nem volt elég ahhoz, hogy befolyást tudjon gyakorolni a szomszédjában fekvő Ukrajnára. Ez Tálas szerint arra enged következtetni, hogy Oroszország sokkal gyengébb annál, mint azt sokan gondolják, vagy elsőre tűnik.

A Krím elcsatolásában kulcsszereppel bíró hibrid háború kapcsán Tálas kifejtette, hogy az a NATO-ban legalább ennyire népszerű hadviselési mód, ebben az értelemben az oroszok nem találtak fel semmi újat.

Forrás: A Szociológus Napok Facebook-oldalaForrás: A Szociológus Napok Facebook-oldala

Az oroszok lépései nemzetközi jogi értelemben vett elfogadhatatlansága miatt Nagy-Britannia és Németország is elhidegült Oroszországtól. A leglátványosabb azonban szerinte az, hogy a német-orosz kapcsolatok jelentősen gyengültek az ukrán válság miatt. Ez úgy történt meg ráadásul, hogy a szankciók nagyon erősen érintették a német gazdaságot: az EU és az Orosz Föderáció közötti gazdasági kapcsolatok jelentős részét kitevő német-orosz gazdasági kapcsolatok 35%-kal csökkentek. Tálas felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére Angela Merkel szembeszállt a német tőkésekkel, akik nehezményezték a pénzkiesést, amit a szankciók okoznak, és a szankciók még mindig érvényben vannak.

Ugyanakkor Európában a hagyományos oroszbarátok - mint Görögország és Ciprus, Szerbia, Bulgária - mellett, akik kifogásolták a szankciókat, megjelentek olyanok is, mint Magyarország, amelyik szintén kifogásolta a szankciópolitikát. Az óvatos haladást szorgalmazók közül kiemelhetőek az olaszok, a franciák, a portugálok, a csehek és a szlovákok, valamint és bolgárok és a németek. Tálas szerint a magyarok inkább sorolhatóak ebbe a csoportba.

Tálas elmondta, hogy szerinte senki nem tett annyit az ukrán nemzetépítésért, mint Vlagyimir Putyin az általa szított ukrán válsággal.

Ugyanakkor úgy véli, hogy Porosenko rendszere előbb-utóbb meg fog bukni. Az oroszok kommunikációja kapcsán elmondta, hogy az nagyon sokat javult a grúz válság óta, felhívva a figyelmet a hatékony propagandagépezetükre, és a nemzetközi vélemény befolyásolására tett kísérleteikre.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Kolozsvár 2015