Kolozsvár 2015
2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A foci pornográfiája: ki rúghat labdába a fogyasztói társadalomban?

F.J. utolsó frissítés: 2015. április 28. 13:29

Péter László szociológus szerint a pályán ugyanaz a logika érvényesül, mint a pornográfiában: semmi nem maradhat rejtve.


Egy konstruált valóságot látunk a labdarúgásról a médiában, amit a foci pornográfiájaként írhatnánk le – hangzott el Péter László szociológus, a Babeș-Bolyai Egyetem Szociológia és Szociális Munka Karának oktatója előadásában, amelyet a Szociológus Napok keretében tartott.

Péter szerint a tévés technikai megoldások, a látvány-gazdag közvetítések révén – és innen jön a "foci pornográfiája" kifejezés -, a futball számunkra, akik a monitor másik oldalán vagyunk, társadalmi kontrolleszközként működő, egy partikuláris társadalmi csoport érdekeit képviselő sport lett. Ugyanakkor a média a szponzorációs gyakorlatoknak és a korporációk érdekeinek megfelelően tálalja a foci látványát.


Látványfoci fogyasztóknak

Péter előadásában összefoglalta a globális média által eladható tévéműsorként felfogott futballmérkőzéseknek a munkásosztály szórakozásaként ismert sportból a középosztályosodó látványfociig tartó változásait, aminek köszönhetően gyakorlatilag kicserélődtek a nézők a stadionban és a televízió túlsó oldalán is: előtérbe került a fogyasztó, szemben az érzelmi okokból drukkolókkal.



Ahhoz, hogy a látványfoci eladható médiatermékként működhessen, szükség volt egy sor technológiai újításra, valamint azokra a kamerákra, amelyek segítésével a játékosok mozgása tökéletesen lekövethető a pályán. Péter szerint itt ugyanaz a logika érvényesül, mint a pornográf iparban: az, hogy semmi nem maradhat rejtve.

Péter László
<br />
Fotó: Szociológus Napok Facebook-oldalaPéter László
Fotó: Szociológus Napok Facebook-oldala

De nem csak ez változott meg, hanem az is, hogy mit jelent maga a sport. Így például nem az a szempont, hogy biológiai szempontból mikor lenne ideális a játékosoknak játszani, hanem az, hogy mikor tudja nézni a közönség.

Éppen ezért válnak maguk a játékosok is termékké, akiket a transzferpiacon adnak-vesznek. Péter elmondta azt is, hogy megtörténik néha, hogy bizonyos szabályokat azért vezetnek be, mert a média azt sugallja. Erre Péter példaként a négy negyed bevezetésének a felvetését hozta fel, ami több reklám sugárzására adhatna lehetőséget.



A nézők: fogyasztók

Péter kiemelte, hogy a stadion a modern focis tévéközvetítésekben másodlagos szereppel bír, a nézőknek az a „feladatuk”, hogy a megfelelő környezetet biztosítsák a játékhoz. A stadion maga is tévéstúdióvá alakul, hisz a jegyekből származó bevételeket többszörösen felülmúlják a tévés bevételek.

Éppen ezért a szurkolókat fogyasztókként láttatják, és a hagyományos értelembe vett szurkolókat a kamera inkább elkerüli.


Ugyanakkor kevesebb férőhelyesre építik át a stadionokat, és megszűrik, hogy kik kerülhetnek be, valamint a jegypolitika is megváltozik, méghozzá úgy, hogy a nagyobb vásárlóerejű nézők kerülhessenek be. Emellett a stadionok kontrollált térré váltak: elzárt szektorok, rangsorolások, kamera által megfigyelt ülőhelyek és a bérletrendszer bátorítása teszi ezt lehetővé.

Péter kiemelte, hogy miközben a stadion a középosztályi fogyasztás tere lesz, egyben a társadalmat is leképezi amiatt, hogy nem sok esélyünk van olyan szektorba kerülni, ahová a zsebünk nem engedi.

Kit mutatnak és kit nem a közvetítéseken a szurkolók közül?

A közvetített képi valóságban a fogyasztói éthosz promoválása határozza meg, hogy a nézők közül kiket, hogyan mutatnak: előszeretettel családokat, baráti társaságokat fognak mutatni, lehetőleg valamilyen fogyasztói aktus közepette.

Péter szerint ezzel a módszerrel a közvetítő diszkriminál, mert úgy tesz, mintha nem lennének olyan tagjai a társadalomnak, akikre nem jellemző a társadalmi integráltság, a látszólagos boldogság, a középosztályi vásárlóerő.

Ugyanakkor a kamera lehetőség szerint elkerüli a kisebbségieket, a bevándorlókat, nem mutatja a fogyatékosokat, a túlsúlyos embereket. Emellett előnyben részesíti a férfiakat is a nőkkel szemben.

Péter szerint azért beszélhetünk hiperreálról, mert egy olyan képet mutat a társadalomról, ami csak egy szűk rétegre jellemző, miközben kicenzúráz minden olyan jellegű megnyilvánulást, politikai üzenetet, ami szembeszegülést sugall a mainstreammel.

Péter előadásában kiemelte, hogy mindezzel az a legnagyobb probléma, hogy a futballról vetített képet szórakozásként adják el, a fogyasztásra vonatkozó üzenet latens módon jelenik meg, és éppen ezért sokkal kisebb az ellenállás vele szemben. Példaként hozta fel, hogy a diákok körében is nagyon magas azoknak az aránya, akik focisták akarnak lenni. Péter szerint arról is beszélni kellene, hogy vannak mások is, nem csak tökéletes testek, nem csak tökéletes fogyasztói állapot.

Címlapfotó: Daily Mail

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Kolozsvár 2015