Flóra-Orosz Katalin 6 éves korában kezdett el úszni, 10 évesen már 50 méter mellen korosztályos bajnok, öt évvel később pedig már a seniorok között ünnepelhetett. Három évvel később megkapta a Sportmesteri címet, és még abban az évben sikeresen felvételizett a Kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. A tanulás mellett már nem jutott elég ideje az élsportra, így inkább feladta a versenyzést, de a mozgással, a sport közeli élettel soha nem hagyott fel. Az aktív sportolást befejezve 1960–1986 között a Bukaresti Sportorvosi Központ munkatársa, majd 2000-ig a Frankfurti Sportintézet orvosa volt.
"Általában háromszor megyek egy héten úszni, és a közbelső napokon szárazföldi edzéseket tartok. S ha nem tudok kimenni, mert rossz az idő, akkor otthon tornászom" - mesélte a Transindexnek a fittségének titkát. Így egyáltalán nem okozott neki nehézséget, hogy 76 évesen újra medencébe ugorjon. Azóta nyert 3 masters világbajnoki címet 50 és 100 méter háton Ricconéban és Montrealban. A montreali 100 méteres eredménye egyben világbajnoki csúcs is. Idén a Nizzai Európai Masters Játékokon is három aranyérmet gyűjtött, 200 méter háton ráadásul korosztályos világcsúccsal győzött.
Néda Ágnes több sportot is kipróbált már, amire 11 évesen először elindult egy tájfutó versenyen, igaz, azt rögtön meg is nyerte. A kolozsváriak legutóbb hazai rendezésű ifjúsági tájfutó Európa-bajnokságon láthatták, ahol két 6. helyet szerzett Tőkés Árpád tanítványa.
"Lehetett volna jobb is, de én meg vagyok elégedve az eredménnyel. Normál távon inkább a szellemi fáradtság miatt nem sikerült a torna, a végén vétettem egy banális hibát, addig viszont vezettem. A sprinten inkább fizikailag nem voltam felkészülve a dobogós helyre" - értékelte teljesítményét.
képek: Balázsi-Pál Előd; szöveg: Gál László
BABEȘ-PARK. Flóra-Orosz Katalin: "Nekem sokat jelent ez a park, mert itt versenyeztem először 1946-ban, tíz évesen 50 méteres mellúszásban. Egész ifjúságom alatt naponta jártam le ide gyalog a főtérről, mert akkor a Bolyai utcában laktunk. Akkor nem járt erre semmiféle jármű, a park egyik oldalán még kukoricaföldek voltak. De nagyon rendezett volt ez a hely. Iuliu Hațieganu professzor a 1930-as években vásárolta meg a telket, hogy egy sportparkot alakítsanak itt ki. Haladó gondolkodású volt, már akkor felismerte, hogy mit jelent a mozgás az egészség megtartásában és a betegségek gyógyításában. Németországi minta alapján tervezték meg a parkot, Hațieganu egy nagyon jó orvos ismerősömet küldte el Berlinbe, hogy ott tanuljon és nézze meg, miként vannak az ilyen parkok berendezve. Azóta persze nagyot csökkent a zöldövezet, sok épületet húzott fel a helyére a testnevelési főiskola."
Flóra-Orosz Katalin: "A park tulajdonképpen az egyetemi hallgatóknak készült, és nagyon sokan jártak ide sportolni. De az egyetemi tanárok a gyerekeiket is ide hozták. Kifejezetten az értelmiségi közeg dominált itt az 50-es évek környékén, dicsőség volt a Universitatea Sportklubban atletizálni, úszni. Nagyon barátságos volt a hangulat. Akkortájt az atléták is itt edzettek, emlékszem a parkban felállított faházikóban laktak. Igaz, nem volt ilyen modern az atlétikapálya, de az eredmények jobbak voltak. Itt edzet például Ion Moina, futásban többszörös román- és Balkán-bajnok atléta.
Persze én az uszoda részét ismerem alaposabban. Az egyetem mostani úszókomplexumának a helyén nagyon szép 50 méteres, nyitott uszoda volt, ahol még versenyeket is szerveztek. Jobb oldalon egy nagy tribün, alatta pedig kabinok. Az volt a probléma, hogy a medence vizét a malomárokból húzták, ezért nagyon hideg és mocskos volt. Tejeskávé színe volt. Mi ebben edzettünk, ezért megszoktuk. De amikor verseny volt, és jöttek a bukarestiek versenyezni, rendszeresen megfagytak, nem tudtak jól úszni benne. Igaz, akkoriban nem volt egy edzés nagyon hosszú, körülbelül 1500-1600 métert úsztunk egyszerre."
Flóra-Orosz Katalin: A szüleim nem erőltették, egyszerűen magától jött, hiszen mindketten úsztak, országos bajnokok voltak. Én is 26 román bajnoki címet nyertem úszásban. De amikor egyetemi hallgató lettem, a sok tanulás miatt az edzések mennyisége és talán a minősége is csökkent, nem lehetett az iramot tartani. Ráadásul a hideg vízben lehetetlen volt egész évben edzeni, csak nyáron volt rá lehetőségem, kétszer egy nap. Akár esőben is. Sőt, ha eset, akkor mindig melegnek tűnt a víz. A mozgás mindig megvolt, mert kirándulni és tornázni minden évszakban jártunk, de a specifikus edzés hiányzott. Így egyszerűen nem tudtam nagyon nívós európai eseményeken kiemelkedő eredményeket elérni. Amire Jordáky Béla (
román forrásokban Iordache Adalbert - szerk.) megépítette a központi kicsi uszodát - ahová 5 óra 30 percre mentem oda edzeni, ahonnan 8 órára egyetemre - már ötödéves orvostanhallgató voltam. Ott csak pár évet edzettem. Az általános orvosi elvégzése után elmentem Bukarestbe sportorvosnak tanulni. Ha lett volna lehetőségem egész évben edzeni, akkor valószínűleg nem csak öreg koromban érek el szép nemzetközi sikereket. Akarat és szorgalom is meg lett volna hozzá, csak az edzési lehetőségek nem voltak adottak. De az egész életem összefüggött a mozgással, ezért mai napig különösebb erőfeszítés nélkül tudok versenyezni.
Flóra-Orosz Katalin: "2011-ben a húgommal elmentem Gyulára, ahol két régi ismerős, Germán András és Mihály István versenyeztek a magyar masters bajnokságban. Már folyt a verseny, mire odaértünk. Ők kérdezték meg, hogy miért nem versenyzek. Még Germán András felesége segített, gyorsan eligazított az öltözők megkeresésében, hogy a sípfújásra a vízbe legyek. Semmi bemelegítés nélkül ugrottam medencébe, és úsztam 50 méter háton. Így lettem magyar bajnok. Ezen felbátorodva gondoltam azt, hogy tovább is lehetne ezt csinálni."
Flóra-Orosz Katalin: "Idén már nem nagyon akartam versenyezni, mert oszcillált egy kicsit a vérnyomásom, és gondoltam, inkább pihenek. Viszont az a helyzet, hogy a vérnyomásomat, csak az úszás hozza helyre. Akármilyen orvosságot vettem be a probléma megmaradt. 2800-3000 méter leúszása után viszont 120/80-at mértünk, mint egy 20 évesnek. A kollégák és a barátok pedig toltak hátulról, hogy induljak el a Nizzában megszervezett Európai Masters Játékokon, ami leginkább az olimpiához hasonlít. 27 sportágban rendeztek versenyeket.
Én 50, 100 és 200 méter háton úsztam. 200 háton úgy, hogy már negyven éve nem úsztam korábban. Nyertem a korosztályomban, de a 15-20 évvel fiatalabbakat is megvertem. Már otthon voltam, amikor észrevettem, hogy megdöntöttem a 80-84 év közöttiek korosztályos világrekordját 200 méter háton. Most várjuk, hogy a FINA hitelesítse az eredményt."
Flóra-Orosz Katalin: "Nagyon civilizált kondíciók vannak most itt az úszáshoz, a víz természetesen 26-28 Celsius fokos, és tiszta. Nagyon jól így edzeni, mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek. Csak az a baj, hogy Kolozsváron az úszóeredmények még nem olyanok, mint a kondíciók. Kevés város mondhatja el magáról, hogy pár száz méteres távolságban három darab 50 méteres olimpiai uszoda is van. Az lehet az oka, hogy elég drága ide bejönni, nem minden szülő tudja megfizetni. Így pedig nincs annyi gyerek, amennyi kellene. Mert a minőséghez kell a mennyiség. Tömegből tud 1-2 tehetség kiválni. Mi iskolásként és egyetemi hallgatóként is rendszeresen jártunk ide, de nem emlékszem, hogy bármit is fizettünk volna. Mondjuk, az én korosztályom sokkal többet sportolt, mert amellett, hogy kemény munka, nekünk ez volt a szórakozásunk is. Most inkább beülnek a számítógép elé, az könnyebb. Az én osztályomban 54-en voltunk, ebből 6 országos bajnok volt, például Miklós Ilona, gerelyhajító."
Néda Ágnes: "Elég sokat sportolok kicsi korom óta, a szüleimmel és a nagyszüleimmel nagyon sokat jártam ide sportolni, például teniszezni. Apum is mindenfélét sportol hobbi szinten, teniszezik, tollasozik, pingpongozik és sízik. Én is elég sok mindent kipróbáltam már korábban, tornásztam, baletteztem és kosárlabdáztam is. Egy barátnőm mesélt a tájfutásról, és gondoltam, kipróbálom. Végül ennél maradtam. Közel van a természethez, szeretek kijárni, mert szabadabbnak érzem magam. Mostanában már leginkább edzeni jövök a Babeș-parkba, általában az atlétika pályán gyakorlunk. De hetente járok úszni is."
Néda Ágnes: "Tavasztól őszig van nálunk versenyszezon, olyankor 2-3 edzésem van hetente. Ha nem kell hétvégenként versenyre járjak, akkor 4-5 edzést tartunk egy héten, de már az is előfordult, hogy 6 edzésünk volt. Itt akkor edzünk, ha valamilyen speciális rövid távra készülünk, a sprintet gyakoroljuk. Télen csak futni szoktunk, fizikálisan alapozunk a következő szezonra, nincs térképes gyakorlás. Az iskolában persze vannak abból problémák, hogy ennyit edzek és sportolok, és nem járok eleget órákra. Leginkább az a probléma, hogy nem az iskolának sportolok, azokat inkább elfogadják, hanem a TranSilva Cluj sportegyesület tájfutója vagyok."
Néda Ágnes: "Nekünk a versenyek szempontjából a nyár eleje a legsűrűbb időszak. Őszre már csak a bajnokságok maradnak. Én a román bajnokság mellett a magyar bajnokságokra is eljárok, mert ott is le vagyok igazolva. Mivel kettős állampolgár vagyok, mindkét országban lehetek bajnok. Idén a román bajnokságban 7-8 érmet szereztem, illetve bajnoki címet is nyertem. A magyar bajnokságban is vannak már érmeim, de az keményebb, mert többen is versenyeznek és erősebb is a mezőny. Magyarországon inkább fektetnek a tájfutásba."
Néda Ágnes: "A térképen való igazodáshoz külön felkészülés kell. Az elején csak az alapokat tanultuk meg. Séta közben mesélte az edzőnk, hogy miként kell kiigazodni. A tájfutó térképen azt jelölik, hogy mennyire futható és átlátható a terep. A bozót sötét, mert nehezen lehet áthatolni rajta, a tisztások ezzel szemben sárgák. Csak az után jön a szaladás, amikor már jól eligazodunk. Akkor már a technikákat gyakoroljuk, hogy miként kell szinten vagy irányszögön menni."
Néda Ágnes: "Egyébként én is orvosira készülök az érettségi után, azt még nem döntöttem el, hogy mire szeretnék specializálódni, de arra még van időm. A tájfutást természetesen még az egyetem mellett is szeretném folytatni. Amúgy is jövőre van az utolsó ifjúsági évem, jobban helyt akarok állni."
SZAMOS-PART. Flóra-Orosz Katalin: Az általános orvosi elvégzése után meghívtak, mint sportolót, hogy végezzem el Bukarestben a sportorvosi képzést. Média szerint választhattunk munkahelyet, én a harmadik legjobb voltam az évfolyamunkon, így kerültem a Bukaresti Sportorvosi Központba. Mivel korábban úsztam, természetesen az úszókhoz helyeztek, de utána más sportágak is jöttek: evezés, röplabda és torna. Két olimpián vettem részt, mint a keret orvosa: az 1980-as moszkvai olimpián az úszókat, míg az 1984-es Los Angeles-i olimpián az evezősöket felügyeltem. Utóbbin 5 aranyérmet nyertek a lányok, igaz, akkor Románia kivételével nem vettek részt a kommunista blokk országai az olimpián. A DDR (a Német Demokratikus Köztársaság, NDK - szerk.) azért lehet nyert volna egy-két aranyat. Mondjuk mindig is jók voltak az evezős lányok, és úgy érzem, az edzői kollektíva részeként én is hozzátettem valamit a sikerhez."
Flóra-Orosz Katalin: "Emlékszem, mennyire kívántam egy biciklit. Az 1950-es években a bicikli is nagy probléma volt, nem lehetett kapni. Csak két kolléganőmnek volt egy-egy fehér kerékpárja, és mindig néztem őket, hogy én is mennyire szeretnék egyet. Annyira, hogy amikor a válogatottal elmentem Csehszlovákiába, vettem egy szép, színes biciklis neccet. Pedig nem is volt biciklim. Most minden esetre itt vannak ezek, csak azt nem tudom, hogy bérlik az emberek. Én általában még mindig gyalog vagy biciklivel járok, és a lift helyett inkább a lépcsőt választom. Sőt, még fára is mászom. Mert a mozgás életet jelent."
EGYKORI VÁROSI STRAND. Flóra-Orosz Katalin: "Teljesen megnyirbálták az egykori strandot. Valamikor ott volt a bejárata, ahol most a kürtőskalácsot árulják a park elején. Tízesével, húszasával álltak sorban az emberek a jegyért. Akkor még a Malomárok is a strand területén volt, illetve az a rész is hozzá tartozott, ahol most a sporthotel van. Az egész város ide járt strandolni. Vasárnaponként ezrével jöttek az emberek. Rettenetes mennyiségű kabin volt, több száz, talán ezer is, U-alakban körbevették a helyet, és még így sem kapott kabint az, aki késve érkezett. Ez volt a város egyik legfontosabb szórakozóhelye, pólómeccseket és műugróversenyeket is szerveztek itt."
Flóra-Orosz Katalin: "Évek óta így áll, teljesen kihasználatlanul. Volt itt egy kitűnő 50 méteres medence, ahol bajnokságot is szerveztek, és két gyerek bazin. Körben a kabinok, középen pedig egy vendéglő, ahol sörözni és enni egyaránt lehetett. Még emlékszem, hogy a vendéglő főnökét Szentes bácsinak hívták. A nagy medence mellett egy kisebb tribün és ugrótorony is állt. Százával jöttek az emberek a pólómeccsekre és a műugró versenyekre."
Flóra-Orosz Katalin: "Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a strandnak a sorsa. El nem tudom képzelni, hogy miért hagyják így?"
SÉTATÉR. Flóra-Orosz Katalin: "Fiatal koromban ez egy kimondottan csendes része volt a városnak. Amikor erős telek voltak, olyan 10-15 méter hosszú csicsonkák voltak az úton. Nagyon élveztünk azokon csúszkálni. A mostani hangszennyezés viszont őrület. A közelben lakó barátnőm elmondása szerint a szekrényben az edények is rezegnek, amikor az arénában koncerteznek. Ez a hangerősség teljesen kikészíti az idegrendszert."
Néda Ágnes: "Tényleg kicsit fura volt, hogy a központban szervezték meg az UNTOLD fesztivált. Épp aznap, amikor kezdődött, be kellett menjek a gyerekkórházba kivizsgálásokra, és elégé fel voltak háborodva az orvosok, mert a falak is rezegtek, amikor a basszust próbálták. De ezen kívül magát a fesztivált szerettem, tetszett."
Néda Ágnes: "Az első tájfutó versenyem ebben a parkban volt, olyan 11 éves lehettem. Évente megszervezik a Orientare Pentru Toți eseményt, ami egy nyílt verseny, inkább olyan sportágnépszersítő, ahol ismerkedni lehet a tájfutással. Általában iskolások vesznek részt rajta. Amikor én indultam ezen a versenyen, akkor épp a Sétatéren szervezték. Megvolt a térkép, rajta azokkal a pontokkal, amiket megfelelő sorrendben érintem kellett. A lehető leggyorsabban kellett teljesíteni a távot. Még emlékszem, hogy a befutó a pavilon környékén volt. Elég jó élmény volt, hogy az első versenyemet egyből megnyertem. Még akkor is, ha az ilyen kicsi verseny. Különben a versenyeken a távolság mindig változik, csak körülbelül van meg, hogy mennyi kell legyen a táv, mert a tereptől is függ. Síkvidéken a normál táv - ami az én kedvencem - sokkal hosszabb, mint a hegyvidéken. Az alföldön 7-8 kilométer is lehet, míg különben 5-6 kilométer."
Néda Ágnes: "Inkább senior tájfutók vannak Kolozsváron, korábban elég nagy tájfutó központ voltunk, ifjúsági világbajnoka és érmese is volt a városnak. De egyre kevesebb fiatal lesz tájfutó, hiányzik az utánpótlás. Eredmények szempontjából viszont még jók vagyunk. Az idei ifjúsági Európa-bajnokságon 16 válogatottból 6 volt kolozsvári. Az országban Nagybánya környékén van nagyon sok tájfutó, több iskolás klub is működik, akik sok gyereket küldenek a versenyekre."
MALOM UTCA. Flóra-Orosz Katalin: "Nekünk fiatal korunkban nem adtak érmet, helyette egy-egy frottír törülközőt kaptunk, és nagyon örültünk neki, mert a háború után nem lehetett törülközőt kapni."
Néda Ágnes: "Nekünk már nem csak érmeket, hanem bajnoki pólókat, pulóvereket és hasonlókat is osztogatnak. Ezek nem a leghasználhatóbbak, de na."
AQUINA USZODA A TÍMÁROK UTCÁBAN Flóra-Orosz Katalin: "Korábban ez egy zsidó fürdő volt, amit felszámoltak. Jordáky Béla a CFR segítségével építette ki a helyet, 25 méteres fedett medencét alakítottak itt ki, ahol már edzeni is lehetett. Az épület másik felén voltak az irodák, illetve Jordáky lakása. Jordáky nagy bajnok volt, a román vízilabda válogatottal részt vett az 1952-es helsinki olimpián is. Aranyosi László, Széplaki Tibor és az édesapám, Orosz Gábor, aki évekig volt a kolozsvári úszó- és vízipóló szakosztály elnöke mellett Jordáky tett még nagyon sokat a város úszósportjáért."